az mar betegseg, ha most a csokit se kivanom? pedig vmi doubledecker a neve es alul full tejcsoki, felul meg nugat, ropogassal.

mar azt se tudom min idegeskedjek, hogy a haveromnak, akivel vegighuztuk az eddigi 4 honapot meg mindig nincs munkaja, vagy hogy most megint keressuk az uj lakokat es nagyon nem vagyok bizakodo.

ezert inkabb nem idegeskedek semmin es a legrosszabb, ami tortenik velem, hogy bele-belenyilal az agyamba a fajdalom idokozonkent, ami nem jo. vagy egy agytumor vagy csak egy joindulatu hipochondria.

tegnap sikeresen kiszurtam a neten lakast keresok kozul azt a part, akivel mar talalkoztunk es akik jofejek ugyan, de boven 40 ev felett vannak es mar talalkoztunk veluk. de ki emlekezett mar erre, igy most ott az uj szituacio, hogy megmondjuk nekik, hogy bocs, de korunkbelieket akarunk lakotarsnak, mert a mostaniakkal is megszivtuk. nt

de annak orulok, hogy a mostaniak is fognak szivni hamarosan... ha nem is a hetekben, de 1-2 honap mulva tutira. kell is, hogy egy kicsit megtapasztalja mindenki milyen kulfoldon lenni.

donteskeptelen egy oranak nezek elebe... menjek moziba, vagy menjek haza a biztonsagba gyorsan, 25 perc alatt? a ma indulo Simpsons mozi csabito, de meg mindig van bepotolnivalo, egy francia film es ha ma nem nezem meg, akkor nem fogom moziban latni, mert kikerul a mozikbol... tul sok a lehetoseg.

azt hiszem nem elek elegge. :)

de hetvegen buli. majd az talan kikural.

varom mar a hazamenetelt, mint a megvaltot. de nem jon. vagy ha jon is, valami mindig keresztre fesziti. ahogy az autovezetest is mindig kinyirja valami. de nem tudom, hogy annak oruljek-e vagy sem. kotelezo rossz.

nem lennek a helyeben annak, aki ezt olvassa. en se fogom erteni visszaolvasva.

Lustra | 16:51 |

 

a helyzet, hogy a lakotarskereso contest mar lezajlott es mondhatni sikeresen.

mondhatni, mert uj kiirast kell feltennunk a napokban, mert menni akarnak.

kulso szemlelonek talan azt a benyomast keltem, hogy mi vagyunk a hibasak, de ellent kell mondanom: mi csupasziv, baratsagos emberek vagyunk es senkit se akarunk kiuldozni.

szoval most ugyanott tartunk, mint egy honapja. csak annyi valtozott, hogy par tapasztalattal beljebb vagyunk.

de mindegy, majd az augusztus mas lesz, majd az augusztus mas lesz! hehe.

Lustra | 17:40 |

 

ha lenne idom, akkor mar most elkezdenem irni a regenyemet dublini kalandjaimrol.

de nincs.

ellenben az tutibiztos, hogy lesz egy fejezete, ami egy guide, hogy hogyan talalj ket het alatt alberlotarsakat, akik nem rabolnak ki elso adando alkalommal.

es ugy kezdodik majd, hogy...

de errol majd ket het mulva, most meg csak hetfo van. a ket het kezdete.

Lustra | 17:24 |

 

hat, meg mindig nem vagyok meggyozodve, hogy ez az Irorszag jo otlet volt... bar most epp csak annyi a bajom, hogy unom magam a munkahelyen. ok, blogolhatok.

meg elolvashatom a jelentest a vezetesgyakorlatomrol... hat, veszelyt jelentek magamra es mindenkire. pluszpont nincs. ez van. es ez nem a masikoldali kozlekedesnek tudhato be.

amugy a heten az a kiserlet foglalkoztat, hogy ha a macska hatara vajas felevel lefele kotozunk egy szelet kenyeret es ledobjuk oket a magasbol, akkor vajon amikor megerkeznek a kenyer agyonnyomja-e a macskat?

es annyi mindent akartam meg irni! csak mar nem is emlekszem, hogy mit...

Lustra | 13:32 |

 

ez bizony erdekes, mert eltunt egy par bejegyzes. nem minthafeltunt volna, vagy sajnalnam, vagy hianyozna, csak furcsa.

megkaptam az elso fizetesem Irorszagban. es azt mondom, elegedett vagyok vele. vegre valamivel idekint!

meg nem tudom meddig maradok, de most ugy erzem, hogy nem sokaig, az az egy ev pont eleg lesz, amit eredetileg terveztem.

es mivel a freeblog megy, a gmail viszont le van itt tiltva, ezert azt hiszem nyitok egy masik blogot es kielem az irhatnekomat ott.

de ennyire nem tervezek elore. eleg volt eddig is tervezni.

Irorszag nagy kaland, nagy szopas es nem tul nagy elmeny. eddig. de meg nem voltam sehol. egy-ket kirandulas rendbetesz majd. ha majd mindenkinek rendezodik a helyzete.

es ekezeteket nem igerhetek.

Lustra | 15:55 |

 

ma ismét szóba került írországnak azon része, hogy mi van a notebook egere alá téve egérpadnak. a vasárnapi blikk, amin a ki lőtte le berényi mikit kérdés éktelenkedik. éktelenkedett.

és mindez abból, hogy te is fáradt vagy? mert én is. 

Lustra | 21:41 |

 

hazafelé menet hallgatom a jazz+az-t és rájöttem, hogy túl sokat vagyok kreszen.

kanyarog a kifli a vaj alatt...

az kanyarodik! mert egy kifli nem össze-vissza, hanem egy ív. már a jó kifli, a normális.

de ez lehet nem is kresz. de akkor is túl sokat vagyok rajta. 

Lustra | 21:35 |

 

zsidócsibe!
ki ne kelljen!

érdekes élmény a kreszoktatás. 30rugó és unom. de ez még csak a második óra lesz... a hetedikre várok már, hogy végre befejeződjön. ez nem olyan, mint terveztem.

Lustra | 10:46 |

 

S: mikor költözöl?

P: tudja faszom.

...

N: és mikor bulizunk?

P: miután elköltöztem.

...

N: akkor tudja fasz mikor bulizunk... 

Lustra | 9:16 |

 

elég régóta most először van az az érzésem, hogy nagyon elhúznék a munkahelyemről. jelenleg még csak a ma délutántól válnék meg...

ennek egy szatyor oka van. de nem osztom meg senkivel. talán ez egy ok?

el is húzok. gyógyszertár, valuta és angolóra. és most nem az a fajta angolórára nem akarok bemenni érzés van, mint szokott, hogy unalmas lesz másfél óra, aztán megtetszik, hanem egyszerűen fizikailag nincs kedvem.

de ez sajnos nem tántorít el. 

Lustra | 16:35 |

 

miért van az, hogy angolórán minden lány férjnél van, el van jegyezve vagy egyszerűen csak tartós kapcsolatban leledzik? ez nekem most rosszul esik.

nem ezért járok persze... mert szimplán jó, de akkor is.

tüntetnék emiatt. facér lányokat angolórára! 

Lustra | 22:31 |

 
kaotikus repülős bejegyzés.

akkor blog.
de régen volt már a kezemben ceruza! mert írni leginkább úgy érdemes.
nem vagyok ráhangolódva arra, hogy új ország. furcsa. itt ülök a repülőn és most a szokásos unalom gyötör. lehet csak azért, mert egyedül még egy 3 órás út is hosszú.
a celtic sea támad alulról. már nincs sok hátra, csak 20 perc. nem jó ablak mellett ülni.

erre pont bebizonyosodik az ellenkezője! a középső ülésről felkelt a fickó, ezt kihasználva én is kislisszoltam kinyújtani magam. jót tett. ráadásul kaland is volt: mikor visszafelé tartottam a folyosón megkezdtük az ereszkedést. a gép minden egyes előrelépésemnél lejjebb süllyedt, olyan, mintha súlytalanul lebegtem volna. élvezetes volt. élmény a végére! klassz!
le is teszem a tollat és a magasságcsökkenésre figyelve múlatom tovább az időt. jah igen: pontosabban a ceruzát.

azóta eltelt 4 nap. vasárnap megérkeztem, simán szállt le a gép egy kis reptérre, a naplementébe. annyira kicsi volt a reptér, hogy még busz se jött értünk, be kellett gyalogoljunk a poggyászkiadóba. és akkor tudatosult bennem: ez nem magyarország! itt rohadt hideg van!
najó, nem kell félteni, de túlságosan nyáriasan készültem azzal az egy szál hosszúnadrággal és a sok röviddel... remélem most már hamarosan kiderül.
tehát, reptér, térerő, telefonálás, minden oké, jönnek, ez már írország, és a kocsik a másik oldalon mennek. ezt egyszerűen nem fogom tudni megszokni a két hét alatt. semmiféleképpen! hülyeség!
jó, lehet nem az, de mindig sikerül a rossz irányba nézni, mikor lelépek a járdáról, és hülyén is vezetnek az írek, mert mint kiderült nincs oktatás: bemész, kapsz egy papírt, kiteszed a kocsira az L betűt, és utána majd két-három hónap múlva elmész vizsgázni. ennyi.
de ez legyen a legkevesebb. mert az a baj, hogy nem értem azt, hogy mi alapján váltanak a lámpák. teljesen rendszertelenül engedik el a jobbra vagy egyenesen továbbhaladókat, és így neked, mint gyalogosnak is kb 3 percbe telik, mire vált a lámpa.

első nap az ismerkedés a várossal. nem túl nagy. bár azért lehet benne gyalogolni eleget. ruhák, áruházak, leértékelés ezerrel. mint otthon. hillbilly's féle csirkés szendvics teljesen okés.
a lakás pazar! voltunk az előző kis albérletben, és az tényleg egy kis lyuk. egy párnak még csak-csak, de azért az ablakok hiánya az tényleg fájó. de ez a mostani tágas másfél szobás, külön konyhás új építésű lakás maga a gyönyör. még a felfújható matrac, amin alszom, is elviselhető itt!

második nap, kimentünk a bevásárlóközpontba, és beültünk a Karib tenger kalózaira. ezen nincs mit csodálkozni, én minden országban be fogok ülni moziba, ha több mint egy hetet töltök ott. pont. kell, hogy lássam, hogy milyen az ottani.
a wc hatalmasan monumentális! a mozin kívülibe ha bemész jobbról és balról 5-5 fülke, majd ezek végén vagy 10 piszoár. mindkét oldalt! így eldöntheted, hogy most jobb vagy bal kedved van...
a mozis wc se egyszerű. 1 nagy terem, középen egy darab tartóoszloppal. a kétszer 4 mosdó pedig szembe van egymással, hogy a tükör végtelen teremnek láttassa a helyiséget.
azt hiszem elég a részletekből.
lementünk a közeli öbölbe is és elindultunk a part menti járdán. ez nem strand part, csak víz, kavicsok és járda. mint a balatonnál sok helyen. elindultunk. és csak mentünk és mentünk. sehol nem volt lehetőség elhagyni a járdát, hogy visszakvarodjunk valami civilizációba, körbe vitt legalább 3-4 kmen keresztül. és onnan már csak a buszt kellett megkeresni. de megtaláltuk. a rendőr is segítőkész volt.

harmadnap már csak én voltam itthon, a húgomék dolgoztak és én lementem a piacra kipróbálni az ottani kávézóban a wifit. hát, nem éppen úgy megy, ahogy én gondoltam, kell hozzá valami kupon, hogy talán ingyenes legyen. pedig otthon olyan egyszerűnek tűnt! ezen felhúzva magam csak este mászkáltam kicsit, bevásárlás (tescoban a pénztároscsaj kérdezte, hogy ba'?, ba'?, én pedig nem értettem. csak miután a húgom mondta neki, hogy no, thanks. akkor esett le, hogy bag volt a kérdés), ennyi.
de jól múlatom az időt. pihenek. persze dolgozni is kellene, azon, amin otthon nem tudok. de ezt még későbbre halasztom.

ma későn keltem és itthoni munkákat csináltunk, konkrétan tetőablakot pucoltunk. aztán pedig nyakamba szedtem a várost és gyalogoltam két órát.
nem mondhatnám, hogy egy nagyon szép város az, amiben vagyok. úgy értem semmi baj vele, mindegyik ennyire koszos, mindegyik ilyen, olyan pesties, de mégis, valahogy nem tetszik. szerintem legfőképpen az, hogy nincs magas épület. minden kétszintes. szinte az összes ház, ikerház és kétszintes, kicsike kis szobákkal. és anglia is ilyen! valamiért ez nem az én világom.
belőttem egy templomot, hogy annak az irányában megyek, és tényleg. nem sikerült eltévednem. csak épp nem volt túl érdekes templom. igazából egyik se az, mégis azokat keresem, azokat fényképezem. ez van, ezt kell fotózni. turista vagyok!
lejutottam a folyóparta, bár eléggé nehezen, mert minden utca elindul valamerre, és nagyon sokáig nincs leágazás belőle. és ha rosszul döntöttem, akkor az 'itt lefordulok balra a sárga háznál'-ból 'már rég elhagytam a sárga házat, hol vagyok?' lesz. de nagyon eltévedni tényleg nem lehet. meg van térképem is. és tök jól memorizálok is.
aztán itthon kaja szokott lenni, dumálás a húgommal, aztán 10felé a barátjával, aki akkor ér haza, majd filmnézés elalvás előtt. azért kiveszi az erőt belőlem a mászkálás, mert az Én és én, meg az Irént harmadszorra sikerült befejeznem (igaz azután még megnéztem 1 egész filmet...)

tegnap (igen, nekem is feltűnt, hogy nem egyszerre írom az egész bejegyzést és fogalmatok sincs, hogy melyik nap melyik. higgyétek el, nekem sincs! pl ma szombat van? igen. de nem tudnám beazonosítani. ez a jó a nyaralásban...) nem fogjátok kitalálni mivel töltöttem az időmet. hát persze. mászkáltam. most másik irányba indultam és egész jó kis utcácskákat sikerült találnom. a vasútállomás felé indultam, de dobtam rá egy kerülőt, és ismét kétórás kiruccanásra sikeredett. többé kevésbé. és meglett a vasútállomás is.
amúgy megállapítottam, hogy itt nagyon gyakori a mindkét oldalon magas kőfalú utca. mintha sikátor lenne, de mivel nem házak vannak, ezért nem az. és rohadt hosszúak. néha unalmasak, de volt, amelyik tetszett. a katonai múzeum pedig hétfő, szerda, péntek, 1000tól 1300ig van nyitva. komoly.
a húgommal egyik délután (amúgy a mai előtti nap, vagyis csütörtökön. hehe) voltunk múzeumban is. 2ben, és 15 percig tartott. az egyik csak egy galéria volt, a másik pedig a vaj múzeuma. 3euros lehúzós beugró, mert hát ugyebár mit lehet mondani a vajról? semmit. néhány köpülő, egy videóinterjú a köpülés művészetéről és néhány vajexport-útvonal.
ha egyszer corkban jártok, messzire kerüljétek! a mellette lévő harang érdekesebbnek tűnt, de 6ért sok volt a beugró. a 3hoz viszonyítva is...

ma, szombaton, 9kor keltem. először. úgy zuhogott az eső a tetőablakon, hogy meg sem álltam az alvással délig. akkor már az eső legalább nem esett, de a sütő naphoz nem tartozott jóidő. pulcsiban, hátizsákban esernyővel indultam el, hogy lehet, hogy csak moziba megyek, de lehet, hogy le a tavacskához. tavacska lett belőle. bár előtte úgy elkezdett esni az eső, hogy bemenekültem egy üzletbe, de mire kijöttem már nyoma sem volt. ezt a mesét hallottam, hogy ilyenek az ír esők. jönnek-mennek. és igaz is. útközben még kétszer kapott el egy-egy rövidebb, de semmi gondot nem okozott. csak hideget hozott. meg napsütést. nem tetszik az időjárás. most visszavágyom a hőségbe. találtam viszont egy jó katedrálist. vagy valami ilyesmit. de nem épp akkor merült le az elem a fényképezőgépemben, amikor nem kellett volna?! de. úgyhogy holnap, vagy azután már a bejárt útvonalon mehetek. de holnap inkább mozi.
ma meg tortilla vacsora.
és hogy ne csak ilyen semmilyen legyen a leírás, lesz benne sztori is. mp3lejátszóval a fülemben sétálok és megszólít egy hasonlóan turistakinézetű figura az utcán. kiveszem a fülest és hallgatom mit mond. már épp mondanám, mikor magyaráz, hogy nem vagyok idevalósi, mikor azt mondja, hogy én csak ezt az esernyőt akarom eladni. nem kell, kösz. ehh.
hogymikvannakittis?!

3nap elszámolnivalóval tartozom a kis txt blogomnak. vasárnappal kezdem, és nem kavarok, hétfő és kedd fogja követni.
vasárnap esőre keltem, a tetőablakon jó hallgatni, de lehet ismétlem önmagam és ezt már írtam. vissza is aludtam, délig. hogy frissült erővel vágjak neki az aznapi mozinak, meg bevásárlásnak az esti összejövetelhez. a mozi nem olyan volt, mint vártam, de azért egész jól szórakoztam. először is azon, hogy a film, amit kinéztem, az mégse az volt. egy ashton kutchner film bemutatója volt a karib tenger kalózai előtt (ilyen vizimentős, úszós, helikopterből kiugrálós, Viharzónaszerű trükkökkel), végülis egynek jó lesz alapon beültem a Stormbreaker c. filmre. a poszteren mintha ashton arca lenne, a cím nagyjából fedi az elképzeléseket, uccu. 5 euro a jegy 5 előtt. a terem olyan mint a kossuth mozi szarabb termei. kicsi és kényelmetlen. a mozilátogatók meg szintén idióták. hangosak és nem törődnek semmivel. (karib tengeren volt egy egész csoport gyerek, akik a rengeteg hely mellett sem tudták érvényesíteni az oda ülsz, ahova akarsz elvet, és a jegyszedő segítségét kérték, aki a film közben a lámpájával terelgette őket a mi sorunkba. ehh!)
a film kapcsán az amúgy nem keltett gyanút, hogy csupa kissrác ül bent az apukájával... elkezdődött a film, és megjelent Ewan McGregor. hát ez furcsa... és kiderült, hogy ez egy angol film, olyan, mint a Spionfióka volt, csak eggyel lightosabb kiadásban, és a posztersrác nem Kutchner, hanem egy 14 éves figura. kölyökképű mindkettő.
de azért szórakoztató volt, tényleg nézhető kis filmecske.
aztán gyalogolni akartam, szokásomhoz híven, mert előző nap lemerült az elem a fényképezőgépben, és egy csomó érdekes képet kellett bepótolnom másnap. de a mostani ír eső nem kegyelmezett.
először a szokásos volt, kb 5 percig esik, majd eláll, és mindenki megy a dolgára, de utána egy 10 perc múlva egy folyamatos zuhévá állt össze, és mindenki behúzódott az összes létező kapualjba. még én is, mert az esernyő nem bírta a strapát.
tesco ugyanolyan, mint otthon, csak ez kisebb, de van nagyobb is. tescos kaják mindenfelé, csak a gazdaságos szónak nem láttam még az angol megfelelőjét.
itthon megismertem pár magyart, akik idekint dolgoznak és jobban élnek, mint otthon. persze itt is megdolgoznak érte, de pénzben látszik az eredménye. de az zavart, hogy lenézik az íreket. bár ők tényleg eléggé le vannak maradva minden téren, főleg zenében (rádióban hallottam a héten a captain jacket, és nem nosztalgiaműsor volt...), lenézik a lengyeleket, mert azok ténylegesen áttették a portájukat ide, külön lengyel boltok vannak mindenfelé, lengyel termékekkel, és elvégzik az összes munkát, amit az írek nem. és az itteni magyarokkal is csak a baj van. persze azokon kívül, akik a baráti társaságba tartoznak. szóval megértem, de azért ezt nem szeretem.
és aztán aludtam. mélyen.

hétfőn ébredtem. ekkor már itthon volt a húgom, az egy hét szabiján. úgyhogy vele tettem meg az utat a katedrálishoz és a tóhoz. a katedrális nagyon megéri a 3 eurót, mert látványos, nagy és hangulatos. szóval, ha corkban jártok...
a tóban tökjó szemtelenek a hattyúk és a kacsák, nagyon közel jönnek a parthoz, így akár meg is foghatnám bármelyik nyakát. olvastam ma egy Ireland Sun cikket, hogy egy csávó konkrétan ki is emelt egyet, levágta a fejét, és a mellét megsütötte. és ez címlapsztori volt! mondjuk én akartam bulvárlapot venni... én csak közelképeket csináltam, vízcseppekkel.
a lidl lett volna a következő fotózandó, főleg egy haver miatt, de sajnos nem találtuk meg. a két irány közül a másikat választottuk. és lehet, hogy egy harmadik volt a jó.
de úgyis siettünk, mert még le kellett venni a csirkemellet: gyrosra voltunk hivatalosak! és átmentünk gyrosozni. jók itt az albérletek, mert vadi új lakások, bútorozattan vannak kiadók. szóval arra már nem kell költeni. az oké, hogy drága az egész, de az itteni fizetésből pontosan úgy kikalkulálható, mint egy otthoni pesti albérlet. rájöttem, hogy szeretek a belvárosban lakni. szóval senki se habozzon írni, hogy van egy facér huszonéves lányismerőse, aki be akar költözni pestre!
a gyros marha jó volt, betoltam 4et is az este folyamán, közben pedig az ír életről, a hazamenetelekről, hogy 1 hét még sok is néha, vagy éppenhogy kevés, és hogy ott hőség van, ami nagyon furcsa... jól telt az este.
hazafelé egyik mekiben nem volt shake, a másikban csak epres nem volt. ezért csokisat ettem. nem volt valami jó ízű, de pont kellett a hűvössége.

kedd. az eddigi talán legjobb nap volt. a húgommal mentem le Kinsale-be, busszal. ha egyszer... akkor feltétlenül. a buszsofőr nem zavartatta magát, mindenkinek megmondta, hogy jegyet csak az automatából lehet venni, nála nem és mindenkit be is várt, aki elment jegyet venni. fél órás késéssel indultunk. ami nem baj, csak sejthető volt, hogy visszafelé is fél órával később fogunk indulni. úgy is lett.
Kinsale kis kikötőváros, turizmusból él, szóval minden szépre van megcsinálva, turistacsalogatóan. elindultunk hát, hogy megkeressük a két erődből az egyiket. marha nagy kerülőt kellett tenni, mert egy kis félszigetszerűségre kellett menni. és az idő nem volt rózsás, fújt a szél és pulcsiban is hideg volt. de a beach feliratnál felderült az arcunk és a nap is kisütött! vagy félpercenként egyszer-egyszer, mutatóba, hogy azt hidd le kell venned a pulóvert, de mikor már levetetted ismét elbújjon és jeges szelet engedjen rád. ennek ellenére én nem álltam meg, hogy meg ne mártsam a lábam a vízben. olyan hideg nem lehet! - gondoltam. és tényleg nem! kellemes uszodai hideg volt csak, szokható. papírzsepivel töröltem le a homokot a lábamról, szóval nem vállalkoztam az úszásra, de elhatároztam, hogy egyik nap fogok menni.
lábáztatás után elindultunk megkeresni az erődöt. furcsa volt, mert sehonnan nem látszott, és ez egy kis szigetecske. de egy tisztás után, két bokor között felbukkant! végre!
be van zárva, mert veszélyes! remek. körbesétáltuk, mert amúgy is csak egy kis romocska az egész, és találtam egy részt, ahol a vizesárok csak félméteres volt, gondoltam az ír fiatalok is itt másznak be és bementünk. kiderült, hogy az ír fiatalok 3 méterrel arrébb mennek be, ahol egy sima ösvény vezet be, ez a magyar turisták miatt van... de kaland az élet.
visszamentünk, ugyanazon az úton, hogy megkeressük a félszigetecskéről már messziről látszódó charles erődöt. az nagyobbnak tűnt. előtte ettünk tradicionális ír/angol kaját: fish'n'chips. aminek a fő alapanyaga az olaj. iszonyú tocsogós kaja, átitatott vagy 5 réteg zsírpapírt is. de finom volt, csak a panír alatt kevés volt a hal, a krumpli (ami vastagon szelt hasábburgonya, a normál az a french fries) sós volt, de ilyen jól még nem laktam, pedig eddig se éheztem. oké, az olajban deepfried cuccok laktatnak, tény.
szóval ledolgozandó a kaját megmásztuk az erődhöz vezető két kilométeres túrát. nem volt vészes, csak a hol izzadás, hol fázás merített ki.
az erőd jó nagy, ez is megéri a beugrót. én mostantól mindent ezzel mérek. kellemes mérce. gondozva van, a kertész, erősítve a histórikus jelleget, éppen benzines fűnyíróval nyomult. a kilátás pazar volt, és volt múzeumi rész is, ami szintén megkapó volt. ír katonadalokat énekeltek videóról.
innen már csak a visszaút volt, és szerencsére volt egy alternatív útvonal, ami kellemesebb kilátással is bírt, és mégse kellett ugyanazon végigmenni.
a buszhoz időben értünk. ahogy sokan mások is. és végül megérkezett. csak 40 percet késett. de ott volt. jó fáradtak voltunk, de hazajutottunk. még haza kellett cipelni a bevásárlásból a kaját, emiatt nem tudtam lefénykéezni a gyönyörű naplementét a hídról, de ezt pótolom majd, mert muszáj. de persze ma is lustább voltam.

keddi nap. nem bírtam felkelni a megbeszélt 8 órakor, pedig piacra akartunk menni. shrimp-et szeretnék enni, és azt ott érdemes venni. garnélarák, magyarul. azt hittem, hogy itt a tenger mellett egy csomó seafood lesz, de nem nagyon találni, és ha van is, drága. még a kikötővárosokban is. és halból 3 fajta van, amit fogni lehet: cod, haddock és valami paice(?). codot és haddockot már ettem. egyforma. tényleg, szerintem olyan nincs, aki ilyesféle halakból, amiben nincs szálka, csak egyfélét szeret. szerintem mind hasonló ízű, így aki a halat szereti, az mindet megeszi. micsoda rímek. megártottak az ír katonadalok.
a vonatok nem késnek. ez is tény. csak mi késtünk le egyet, és a következőhöz 1 egész óránk volt. innen a Sun magazin (a figyelmes olvasónak feltűnhet, hogy már megint ugrottam az időben, hiszen vmikor fentebb említettem az újságot. ez direkt az összezavarás miatt van.) és megettünk egy nagycsomag m&m's-et. amit kicsit megutáltam, mert etette magát, viszont a mogyorós verzió nem a legjobb. mogyoróscsokiban legyen több a csoki!
végül megjött a hévszerű vonat és már lent is voltunk Cobh-ban. már a megérkezéskor szép látvány fogadott: egy óceánjáró hajó állt a kikötőben, amit a vasútállomásról is látni lehetett. hatalmas, monumentális dög. nem fért bele a képbe sehogy. mikor pedig elindultunk a főutcán éktelen dudaszó hallatszott. háromszor. mondom, ez elindult. és tényleg, kifutott, mi pedig a többiekkel együtt, a stégről integettünk a szemtelenül gazdag világkörüli utazóknak.
cobh arról nevezetes, hogy itt állt meg utoljára a titanic. erről egy darab plakett is tanúskodik. és a luisitania is. arról már egy szobor.
az ég borús volt, a szél viszont nem fújt így jó időben kezdtünk sétálni. de mivel ezt már játszottuk párszor, ráadásul az ír kis utcák, amik végtelensokáig mennek egyenesen, beugrók vagy utcácskák nélkül, nem nyújtanak látnivalót, így unalmas volt. végül visszaérkeztünk a katedrálishoz. az egyetlen valamirevaló nagy építmény cobh-ban. messziről látszik, kimagaslik. ezt nagyon szeretik itt, a legkisebb falukban is méretes templomok vannak. ellenben belülről már nem volt egy extra. beugró nélküli, nagy kupolás terem, padsorokkal és a szokásos üvegmozaikokkal. egyáltalán nem csúnya, csak a külső megjelenés sokkal többet ígért. de ez már csak így működik. lehet, hogy már túlságosan el voltunk kényeztetve.
gyorsan le is léptünk Cobh-ból, elég volt belőle ennyi. még a kajájukat se kóstoltuk meg, inkább kerestünk valamit Corkban. és találtunk: hot'n'spicy chicken wings-et. a kedvencem! annyira jó, hogy képtelenség neki ellenállni. mondtam is, ha reggelig rakosgatnák elém, akkor reggelig eszegetném.
de előtte még megemlítettem, hogy elmegyek zuhanyozni, hogy egy kis víz is érje a testemet, ha már egyszer fürödni mentünk a tengerpartra...

kihagy az agyam... azt akartam írni, hogy de a csütörtök kárpótolt a tengerparttal és a fürdéssel, de hol marad a szerda?!
megvan... szerda volt cobh! és hogy tetézzem az evési dolgokat, szerdán mielőtt még a csirkét megettük, voltunk egy corki étteremben. ilyen amerikai stílusú, beülős, ahol a figura egy nagy sütőlapra pakolássza a sütnivalókat. vagyis ennek az ír verziója: normál pincérnők, normál hamburgerek és azok se túl jók. de jóllaktunk. ellenben az olajat még mindig nem kedvelem...
jöhet a csütörtök?
sikerült felkelni! meglepő módon. és le is mentünk a piacra. és kértünk is rákot! 15db volt 10 euro. garnélarákot, angol nevén shrimpet. ez a másik kedvenc kajám. vagyis igazából ez csak ilyan ínyencség, amire vágyom. és vágytam, mert azt hittem írország, a tenger mellett hatalmas halfogyasztó nép. de tévednem kellett. mindegy, a rák megvolt, már csak a steak volt hátra. mert úgy gondoltam, hogy írország nagy marha- és birkafogyasztó nemzet, és ebben igazam volt. 4 egész  roundsteaket vettünk, és elég olcsó volt. ünnepi ebédnek vagy vacsorának szántam. ebéd lett belőle. de nem az aznapi.
mert felkerekedtünk, kocsiba ültünk, átugrottunk még két haverért (akik elhozataláért eleinte nem lelkesedtem, mert annyira nem adta magát, hogy jöjjenek, de végül jól alakult a dolog), és leruccantunk Crosshavenbe. kis kikötőfalu ez is, ahova a gazdagok hordják a vitorlásaikat, a turisták (vagyis mi) pedig a fényképezőgépeiket, és ámulunk-bámulunk, csorgatjuk a nyálunkat, és azon ábrándozunk, hogy ha sok pénzünk lesz, akkor veszünk egy ilyet és meg van oldva minden évre a nyaralás. csak elindulsz és kikötsz valahol.
első nekifutásra (és egy kis kérdezésre) találtunk egy gyönyörű sziklás partszakaszt, kavicsos tengerparttal. nem nehéz írországban eszméletlen kilátásokat találni és ez különösen hangulatos volt. ráadásul most először, a kintlétem alatt szikrázóan sütött a nap is, és a tenger (vagy óceán) ott csillogott előttünk.
fürdőruhába át, mert ez kihagyhatatlan! a part az ősz piros, sárga színeiben pompázó lapos kavicsokkal volt befedve, homok sehol, de nem számított, mert a víz alatt ezek a kövek már megalapozták a látványt. rengeteg szikla is körülvette az öblöt, sziklacsúcsok bukkantak elő a víz alól, amik még szebbé tették a látványt.
a vizet viszont senkinek se ajánlom. így utólag még magamnak se! olyan szinten hideg volt, hogy az én hideg csapvízhez szokott testem számára is komoly kihívást jelentett a bemerészkedés. de persze bementem. nem hagyom ki az ilyen könnyen megragadható lifetime opportunity-ket. de végülis megérte. és nem adtam fel. többször bementem, hogy utána 3-4 perc múlva fázva jöjjek ki. szerencsére a levegő nem volt hideg, szél se fújt, így a lábáztatás folyamatos maradhatott. kicsit sokáig is áztattam, ugyanis a papucs, amiben voltam engedte a színét. a talpam pedig egységes sárgában virít még most is, lemoshatatlanul.
ezután a homokos tengerpart, ahova ügyesen, kérdezés nélkül odataláltunk, már szinte meg se döbbentett minket, valószínűleg a szokásos elkényeztetés miatt. de azért a sziklás parton itt is jót lehetett kirándulni, végig is caplattunk a sziklafalak mellett.
amúgy csak én merészkedtem a vízbe. persze csak közülünk, magyarok közül: az íreknek ez meg se kottyan, szívósak. a 8adik hónapos terhes nő, bikiniben fagyoskodás nélkül lépkedett be a mélyvízbe. szoktatta a gyereket!
kiégetett, leszívott ez a nap is minket, csak úgy szevasztok tekergettük a rádiót és végül hazaértünk. hamar elaludtunk mindannyian. a sárgaság nem jött le, mint említettem, de nem számít. nem fogok. hehe

péntek. utolsó nap. direkt nem keltünk korán. pedig lett volna még egy állatkert Fotán, de még volt egy bevásárlás hátra. egy nagybevásárlás, ugyanis senkinek nem vettem még semmit. najó, egy valami már Kinsale-ben megvolt, de az logikus is: elsőre megtetszett, muszáj volt elhozni. még ha utána láttam is jobbat.
dél, ebéd, végre a marhasült! nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. hirtelen akartam kisütni jó puhára, omlósra. de nem vagyok őstehetség. kicsit rágós volt, sokáig sütöttem, de hús volt. színtiszta hús! és túlettem magam!
megerőltető volt utána levonszolni magam vásárolni. de mikor megjött az ihlet, 16:45kor, az 5kor záró üzlet felé rohantunk. de szerencsénk volt, csak az az egy bolt zárt 5kor, a többi nyári nyitvatartással volt nyitva, sokkal tovább.
persze így is mindenki csokit kap, de legalább volt időm választani. haha!
még körbejártunk egy csomó boltot, egy speciális ötletért, ami nagyon megtetszett és felvillanyozott, a húgom pedig nagyon magabiztosan kérdezősködik, így megspóroltunk magunknak egy tízperces keresgélést, és végül azt a bizonyost is sikerült megszerezni.
igazából ez a különbség kettünk között angolilag: ő magabiztos a kevésbé jó nyelvtudásával, nálam pedig a nyelvtudás mellé nem tartozik magabiztosság és inkább keresgélek tovább, mert az az egyszerűbb. rászorulónak kellene lennem.
gondolkozom is rajta erősen, hogy én is külföldre menjek dolgozni és világot lássak. bár a világot lássak dolog mindenképpen meglesz. szeretnék világutazó lenni és így utazni: gondtalanul. csak kimentem és ott találtam ki mit csinálok. rengeteg programom volt, még ha az első hét kicsit felemásra is sikerült, de kárpótolva lettem a következővel. felszállni buszra, vonatra. ehhez kell magabiztosság. meg ahhoz, hogy egyedül is jól érezze magát az ember. vagy tudjon ismerkedni. hát, majd legközelebb.
még németország van hátra rokonilag. és talán anglia? meglátjuk. majd egyszer.

az esti palacsinta elmaradt, 11kor már nem is lett volna jó. mindenki dolgozni ment reggel, ők a munkahelyükre, én a repülőtérre. becsekkoltam, nagy nehezen, murphy szerint kellett megszívnom: hosszú volt mindkét sor, a lassabba álltam, és ráadásul a mellettem lévő mellett nyitottak egy másikat, amibe nekem már felesleges lett volna átsorolnom, de az utánam érkezők hamarabb végeztek. de nem paráztam, végülis feljutottam a gépre és már csak 3 óra választott el a hazéréstől. gond nélkül szálltunk fel és le és a mai nap szinte láthatatlanul telt el. ettem, ittam, befejeztem a blogot és már este is volt.

és ha átolvastam, akkor megrémítek mindenkit ezzel a bejegyzéssel. remélem elbírja a freeblog a mennyiséget.
jóéjt!

Lustra | 23:01 |

 

hölgyeim és uraim, a 97es évfolyam végzősei... használjatok naptejet.

ha csak egy tanáccsal szolgálhatnék számotokra a jövőre nézve, a naptejet ajánlanám. a naptej hosszútávú hasznát tudósok bizonyították, a többi tanácsom azonban nem ennyire megbízható, nincs alapja, csakis az én szerteágazó tapasztalatom. most megosztom veletek ezeket.

élvezd a fiatalság hatalmát és szépségét. ó, ne zavarjon, nem fogod megérteni a fiatalság hatalmát és szépségét, míg el nem halványodnak, de higgy nekem, 20 év múlva fotókat nézegetsz majd magadról és visszaidézed úgy, ahogy most felfoghatatlan számodra, hogy mennyi lehetőség hevert előtted és milyen mesésen is néztél ki. nem vagy olyan kövér mint képzeled.

ne aggódj a jövő miatt. vagy aggódj, de tudd, hogy aggódásod olyan hatékony, mint matekpéldákat megoldani rágót rágva.
az igazi gondok az életedben olyan dolgok, amik fel sem merültek aggódó agyadban: olyasmik, amik váratlanul érnek délután 4kor egy unalmas keddi napon.

tegyél valamit minden nap, amitől félsz.

énekelj.

ne légy nemtörődöm mások szívével, és ne foglalkozz emberekkel, akik nem törődnek a tiéddel.

selyem.

ne pocsékold az időd irigységre. néha te vagy elől, néha hátul kullogsz. a verseny hosszú, és a végén, csak magad vagy.

emlékezz a bókokra, amiket kapsz, felejtsd el a sértéseket (ha sikerrel jársz, áruld el hogyan)

tartsd meg a régi szerelmes leveleket; dobd ki a régi bankszámlákat.

nyújts.

ne érezd magad vétkesnek, ha nem tudod mihez akarsz kezdeni az életeddel. a legérdekesebb emberek akiket ismerek, 22 évesen nem tudták mihez kezdjenek az életükkel; néhány a legérdekesebb 40esek közül még most sem tudja.

egyél sok kálciumot. bánj jól a térdeiddel -- hiányozni fognak, ha már nem lesznek.

lehet, hogy megnősülsz, lehet, hogy nem. lehet, hogy gyerekeid lesznek, lehet, hogy nem. talán 40 évesen elválsz, talán funky chickent táncolsz a 75ödik házassági évfordulódon. bárhogy is lesz, ne gratulálj túlságosan magadnak, se ne hord le magad. a döntéseid fél esélyek, ahogy mindeki másnak.

élvezd a tested: használd ahogy csak tudod. ne félj tőle vagy hogy mit gondolnak mások; ez a legnagyszerűbb hangszer amit birtokolsz.

táncolj... akkor is, ha csak a saját nappalidban teszed.

olvasd el az utasításokat, még ha nem is követed őket.

ne olvass női magazinokat; csak csúnyának érzed majd magad.

ismerd meg a szüleidet; sosem tudhatod mikor lesz rájuk szükséged. légy kedves a testvéreidhez; ők a legjobb kapcsolat a múltadhoz és ők, akik legbiztosabban veled lesznek a jövőben is.

értsd meg, hogy a barátok jönnek és mennek, de egy értékes kevés mellett tarts ki. dolgozz keményen, hogy áthidald az életstílusok hézagjait, mert ahogy öregszel, úgy lesz szükséged az emberekre, akiket fiatalon ismertél.

élj New Yorkban egyszer, de lépj le mielőtt megkeményít; élj észak Kaliforniában egyszer, de lépj le mielőtt elpuhít.

utazz.

fogadj el néhány megmásíthatatlan igazságot, az árak nőnek, a politikusok levegőbe beszélnek, megöregszel. és amikor így lesz, azt képzeled, amikor fiatal voltál az árak elfogadhatóak, a politikusok nagylelkűek voltak és a gyerekek tisztelték a szüleiket.

tiszteld a szüleidet.

ne várd, hogy bárki is támogasson. lehet, hogy van banki betéted, lehet hogy van egy jómódú hitvesed; de sosem tudhatod, hogy mikor melyik fog kifogyni előbb.

ne foglalkozz túl sokat a hajaddal, vagy mikor 40 leszel, 85nek fog kinézni.

légy óvatos kinek a tanácsát fogadod meg, de légy türelmes azokkal, akik kínálják. a tanács a nosztalgiázás egy formája: a múltból halászva szabadulsz meg tőle, felkevered, lefested a csúf részeket és újrahasznosítod jobban, mint amennyit valójában ért.

de bízz bennem a naptejjel...

Lustra | 23:25 |

 
ha a sültgalambra vágysz, legalább nyisd ki a szád.

Lustra | 21:28 |

 
pénteken találkoztunk a suli parkolójában, 7en. jégerrel indítottunk,
de kit érdekelt, hogy 9 óra van? két kocsival el is indultunk, mert
bemenni nem lehetett, hülye szóbeli írásbeli. Vera nénit én már meg se
ismertem.
amúgy azt hittem, hogy sárga aszfaltozókocsival megyünk, mert a
kapuban az volt, amikor kijöttem, de tévedtem. az tényleg aszfaltozni
volt ott. a fekete honda volt a mienk.
4 és fél óra alatt tettük meg az utat, de azért, mert megálltunk
fagyizni és jégerezni, meg a fele társaság kajálni. én csak
palacsintát ettem az Isuval, de ő járt rosszul: mert cseréltünk,
mondván az enyémen kevesebb a lekvár. igen, csak annál az egyikben
fekete volt a lekvár. lehet csak a palacsinta színezte be, de csúnya
volt. ahogy az őzpörköltben is a fekete szőrszál. lehet az őzé volt,
de sosem tudjuk már meg. a kóla vizezett volt. de nem mondom meg a
hely nevét, jó szórakozást.
végül leértünk. vagyis fel. mert egy szerpentin tetején volt a
szállás. egyszerűen marha korrekt lett a régi osztálykirándulásunk
helyszíne. kívülről még mindig ugyanúgy pala, és bár a régi általunk
rúgott lyukat már befoltozták, de helyette volt pár másik. ellenben
belül teljesen felújított és tiszta volt. a panoráma pedig mesés.
eszméletlen milyen messzire el lehetett látni.
itt jéger jött, majd lementünk bevárni a többieket. Kőszegből nem
sokat láttunk, de nem sokat változott, jöttek elő az emlékek az
utcákról, pizzériákról. kajáltunk, majd megjöttek a többiek is. és ők
ismét kajáltak. megvolt a háromszori étkezés, csak 10 emberrel.
visszamentünk, ők is lecuccoltak, megcsodálták a kilátást, majd
elindultunk lefelé gyalog. kb 5 km a távolság a szállás, és kihívásnak
ígérkezett hajnalban megmászni. szórakozóhelyből nem sok volt, így
csak kocsmába ülhettünk be, de jól telt az idő én tequiláztam a
többiek pedig decirum-decikávét erőltettek magukba. nem mertem
bevállalni, ütős koktél. de csak mert nem szeretem a kávét...
kettő körül elindultunk fel. kihívásként nem arra mentünk, amerre
jöttünk, hanem a szerpentin levágása végett egy kevésbé (egyáltalán
nem) kivilágított ösvényen. telefonokkal világítottunk, és csak
reggel, a reggeli napfényben láttuk, hogy milyen szakadékokba nem
estünk bele. a reggel az hajnali 5 óra, de hagy ne szaladjak ennyire
előre.
odafenn elfogyott a jéger a padokon a sötétben, és a nonstop
pizzériában hajnali 2kor nem rendelhető pizzák miatt kénytelenek
voltunk egy kevés hozott chipsen csámcsogni. a többiek elmentek
aludni, de az egyik srácnak eszébe jutott (jókor), hogy nincs cigije.
oké, menjünk le hárman, az szórakoztató lesz. a pia is ekkor hatott,
így az ötlet kiválónak bizonyult, le is csörtettünk a benzinkút felé,
de már előtte találtunk egy nonstop egységet, ahol minden igényt
kielégítettek. úgymint cigi, chips, még sör, vodkás-bomba, én pedig a
józanodás útjára léptem. hiba volt. annyira eluntam magam, és annyira
nem volt kedvem egyedül visszamenni, hogy kénytelen voltam szenvedni.
ahogy az egyikünk egy helyi csókával nekiállt snapszerozni és vesztett
(aztán arra fogni, hogy a srác profi volt), majd hajnali 4:30kor egy
nightclubban kötöttünk ki, ami 5kor zárt. 10 percig ácsorogtunk az
ajtóban, hogy kell-e nekünk egy sör és bár tényleg nagyon csinos csaj
táncolt velünk szemezve egy rúdnál, de győzködtem kettőjüket, hogy már
felesleges. belátták, így elindultunk felfelé. hosszú és világos út
volt. ekkor látszottak igazán az éjszakai lecsúszási lehetőségek és
egyéb veszélyes zónák, de már lassan következett a megváltó ágy.
folyt köv.
tehát másnap. 9kor keltettek, és kaptunk reggelit. meglepő módon
kaptunk még, ha kértünk. ez azért nem megszokott. :) aztán nekivágtunk
a nagy túrának! képzelheted, gondoltam majd egy jót gyalogolunk, erre
kiszúrták a szemem egy 10km-es kis, aszfaltúton való sétával. kevés,
kevés. ráadásul az idő is nagyon jó volt hozzá! de aztán kiderült
mégis elég lesz, mert mire visszaértünk már farkaséhesek voltunk.
legalábbis azt hittük. sokan rendeltünk a pizzázóban 40centis pizzát
és sokunknak tört bele a foga. de legalább maradt estére. voltak
ketten, akik veresenyeztek, hogy ki bír többet megenni. végül már
nagyon szenvedtek, ekkor kiegyeztek egy döntetlenben. erre mit mond a
másik: oké, döntetlen, de ezt még befejezem, mert éhes vagyok.
vicces...
és tényleg, itt kezdett el esni az eső, ezért is jó volt gyorsan
megmászni a hétforrást. ami arról kapta a nevét, hogy 7 forrásból
különböző tartalmú víz jön, de én nem éreztem különbséget, mindből
ittam pedig. erről azt érdemes tudni, hogy egyszer, még a régi
osztálykiránduláson nagyon elkavartuk a helyet. így a 10kmes túrából
sokaknak 30kmes lett, mert már ausztriában fordultak vissza. istenem,
egy kereszteződés, értelmezhetetlen tábla. régen volt. most elsőre
sikerült bevenni a kanyart (igazából egyenesen kellett menni, de hát a
mondat megkívánta).
megtanultam ultizni! egy olyan dolog, ami jól fog jönni majd
öregkoromra. majd kontrázom a betliket. enyhén bonyolult játék és
sokszor dolgoztam a szerencsével, de folyton pluszban voltam, az is
valami!
újabb őrült ötlet következett: menjünk focizni! 1, nemrég állt el az
eső. 2, már kezdett sötétedni. 3, 5en voltunk. de kit érdekel.
kiskapuk, 3an 2 ellen, és mégis a 2 nyert, mert én benne voltam! hehe.
és mert lehet, hogy jobban látok a sötétben... sokat estünk, keltünk,
leizzadtunk, de nagyon örülök, hogy nem hagytam ki. és én rúgtam a
győztes gólt is. még szép. (kacsint)
az este fénypontja, a zuhany után az activity volt! enyhén béna
voltam, a Marci meg vmi istendurván kitalált mindent (-ööö... benzin
nélkül repül... -vitorlázórepülés. -bazmeg!), de a hétvége legnagyobb
poénja is itt hangzott el.
a Balogh meg folyton meg akarta magyarázni nekem, hogy hogy kellett
volna rajzolnom a feladványt! nem értette meg, hogy úgy rajzoltam,
ahogy tudtam és ahogy sztem kitalálható. de sokat kiabáltam, istenem!
hehe.
szóval a hét poénja. az egyik srácnak kicsit hülyén állnak a fogai,
kifelé és szét, annak ellenére, hogy fogszabályzója is volt, és kicsit
bunkó módon páran elnevezték hódnak. és a lerajzolandó deszkafal volt.
deszkáig rendben is volt a dolgok, amikor a falat, mint étkezés akarta
rajzolni a társa. és ekkor elhangzott a mindent vivő szó:
deszkafalatozó.
hirtelen nem is tudtuk mi van, lejárt az idő, mentünk volna
normálisan, de egy páran halkan röhögtem, az Isu néz rám, és azt
mondja, érted? és akkor leesett. nem akartam nagyon hangos lenni, meg
bunkó, de amikor az egyik srác annyira röhögött, hogy megborult a
paddal, muszáj volt! sírva fetrengtünk.
szerencsére a srác vette a lapot, nem bántódott meg, nem bántás volt,
hanem egyszerű poén. ez azért jó volt az osztályunkban. ezt mind
vágtuk.
miután jól kiröhögtük magunkat és befejeztük a kört, még ultiztunk egy
keveset és végül 4:30kor ismét ágyba kerültem. hogy 8kor kelhessek.
be voltunk parázva, hogy 3 virslit fogunk kapni... de nem. én 6ot
ettem egyedül, és még kérhettünk volna. korrekt kiszolgálás, korrekt
hely emeleteságyas 4-5 férőhelyes szobákban. erdei iskola és ciklámen
a neve kőszegen. recommended.
innen már csak a hazaút volt hátra. én kicsit bántam, hogy nem álltunk
meg sehol, mondjuk kajálni, de 1re otthon is voltunk. igaz, kevés köze
ehhez volt annak, hogy 230 volt a végsebessége a kocsinak. és a 200at
is ügyesen tartotta az M1esen.
nem voltam beszarva, csak kanyaroknál volt kicsit óvatos a dolog. és
nem volt felelőtlen. ez pont úgy kellett akkor. benzinelfogyásostúl,
ferrarielőzésestűl.
ez utóbbi visszaelőzött minket emelkedőn 230al, erőlködés nélkül. van ez így...
és hazaértem. vége.

mindenki szerint jól sikerült, így lesz minimum egy egynapos
grillparty, és majd jövőre újabb hepaj!
Lustra | 23:20 |

 
annyira nem tudom, hogy hogy érezzek.
életem legjobb születésnapját éltem át! nem tudok olyan mozzanatot mondani, ami ne lett volna tökéletes.
az a Meglepetés! a csoda!
mikor olyan valaki toppant be, aki számomra nagyon kedves, de nem számítottam a jelenlétére. az a döbbenet és boldogság, ami hirtelen átrohant rajtam és belémszorította a szuszt és az a szeretet, amit éreztem az iránt, amit értem tett annyira erős és jóleső volt egyszerre, hogy le se írható. boldog voltam és meghatott, egyszerre.
csodálatos volt.
és ezt a boldogságot nem tudom átadni. bennem ragadt és nem boldogít. emészt, felemészt. annyi mindent szeretnék adni és nem adhatok.
szomorú érzések ezek. mikor adnál, adnál és nincs rá vevő.
sóhajtás.
Lustra | 20:54 |

 
annyi mondanivalóm lenne.
de nem ide.
és nem lehet. vagy nem akarom. inkább nem lehet.
Lustra | 22:20 |

 
kidobtam egy rágót, de csak a koppanást hallottam a szemetes szélén, azt nem, hogy befelé vagy kifelé esett. szóval most vagy van egy veszélyes, beletaposásra alkalmas eszköz a szobám szönyegén, vagy nincs.
mielőtt felmerülne a kérdés, igen, átkutattam a többnyire papírral teli szemetesem tartalmát. felületesen nincs benne.

a pink panther alatt az merült fel bennem, hogy ha egy lépcső aranyozott korlátját egy takarítónő előttem törölgetné, akkor valószínűleg nem úgy jönnék le a lépcsőn, hogy a másik oldalit megfognám. de ez én vagyok.

ma egy csomószor felmerült milyen vagyok és milyen tulajdonságaim vannak.
de a lényeg, hogy vannak.

és most nem tudom eldönteni mit csináljak.
Lustra | 23:01 |

 
reggel a vonaton még 25 oldal volt hátra. már alig vártam, hogy megérkezzen a vonat, miért ne ilyenkor késne...
a metróra már csak 5 maradt.
a deákon a kék metró felé vezető mozgólépcsőre pedig már csak egy utolsó oldalacska, két bekezdés...
vége.

a Da Vinci-kódot viszont nincs kedvem cipelni!
(kénytelen leszek)

vagy előbb Maga itt a tánctanár?
Lustra | 21:30 |

 
feltettem a virslit főni, de előtte megmelegítettem a kezem a gázlángnál. ilyen egy normális életszínvonalú hajléktalan.
már csak egy hajszál választ el attól, hogy újságpapírral béleljem ki a ruháimat éjszakára.
mondtam már, hogy fázom?

Lustra | 20:58 |